Terólad zeng dicséretem [antikvár]

iiv!»''Tr !•' ünnepek és köznapok bevezetes A tizennyolcadik században élt balti német protestáns bölcselő: Johann Georg Hamann (aki az elsők között ismerte fel a népköltészet jelentőségét) fogalmazta meg az azóta is nem egyszer hangoztatott gondolatot, miszerint „a költészet az emberiség anyanyelve". Arra utalt itt, hogy az első és az utolsó szót, szinte minden fontos dologban, a költő mondja ki, a költőnek kell kimondania. A költészet rögzíti a maga érzékletes nyelvén, a maga „lélektől lélekig" ható kifejezésmódjával az emberiség leginkább általános tapasztalatait, fájdalmait, örömeit és reményeit. A versben kap hangot mindaz, ami az emberi lélekben nyomot hagy - a mindennapi élmény és a szellemi kaland, a családi élet, a hazaszeretet, az istenkeresés. A költészet, és ez természetesen a magyar költészetre is áll, egyszerre kíván eligazítani bennünket a köznapi tapasztalatok között és az ünnepek magaslati világában. A jelen költői antológia is, amely régebbi és újabb magyar költők verseit adja közre: a keresztyén ünnepkör (ád-vent, karácsony, újesztendő, húsvét, pünkösd), az egyházi események (keresztelő, menyegző, temetés), a keresztény életvitel (Krisztus követése, imádság, bűnbánat) vagy éppen nemzeti történelmünk (a negyvennyolcas szabadságharc, a trianoni tragédia, István király ünnepe és az ötvenhatos forradalom) ihlete nyomán született költeményeket. így együtt ez valóban ünnepekre (és köznapokra) való költői breviárium. Gondolom, mindenki fog találni magának olyan olvasmányt, amely szívéhez közelebb hozza, átlelkesíti, értelmezi az ünnepi eseményeket. Ezért ezt a verseskönyvet nem egyvégtében kell olvasni, hanem szemelgetve benne, az alkalom hívása szerint. Mondhatnám, akár az Evangéliumokat vagy Pál apostol leveleit. Valójában ezek a versek: Tompa Mihály, Ady Endre, Babits Mihály, Reményik Sándor, József Attila, Illyés Gyula, Radnóti Miklós és a többiek versei is „szent szövegek" - nemzeti történelműnk, identitásunk, lelkiségünk mellett tesznek tanúságot. Olvasgatni, megfontolni (és követni) kell őket - akár a Bibliát: megszentelik az ünnepeket és megemelik a köznapokat. pomogáts béla