Tíz ​év [antikvár]

"Időről időre elérkezik az ideje a selejtezésnek. Egyenként vesszük kezünkbe a sárguló papírlapokat, kíváncsian tekintünk az irattartókba. Múltunk részletei idéződnek emlékezetünkbe, fájdalmasan, kényszerűségből búcsúznunk kell tőlük, a helyhiány nagy úr. Rakosgatás közben került kezembe a Tíz év című, keménytáblába kötött, gépiratos verseket tartalmazó kötet. Néhány költeményt közreadott édesapám nyomtatásban, nagyobbik részük – majd kétszáz – azonban kiadatlan. A történelem súlyos megpróbáltatásai idején írta őket: a második világháború Magyarországot egyre inkább megpróbáló éveiben. Ezekben a korai művekben már megmutatkozott az író erkölcsi igényessége, józan világ- és önszemlélete. A növekvő gyűlölet, a fokozódó embertelenségek, a politika hitványsága egész nemzedékét számvetésre késztette: miként maradhatunk emberek az embertelenségben, magyarok a magyartalanságban, hűségesek őseik hitéhez a gonoszság tobzódásának éveiben…"