Tizenöt idill [antikvár]

"Tizenöt idillt" írtam cimnek, ezt ügy gondolom helyes, ha szószerint érti az olvasó és nem vár különös liraiságot. Nem kivánja e vékony kis kötet megtéveszteni az olvasót, mert nem hiszem, hogy a biogeográfiai (elsősorban orvosföldrajzi) publikációk Írójából költővé tudnék válni, még akkor sem, ha verseket már korábban kezdtem irni. Soha nem gondoltam arra, hogy költészettel hivatásszerűen foglalkozzam. A versírás kedves időtöltésem, ünnepi pillanataim, a más irányú szakmai írói munkásságom közben. Tudom, hogy a vágyat a szebbre, az igazabbra mindig az örömszerzésre szolgáló könyvek is élesztik. Mégis a kiadásra válogatott verseket inkább emléknek szánom, a megírás körülményeinek, hangulatának a felidézésre [és nem kívánok velük költői babérokat szerezni. Szedetnék másokkal is néhányai;, - pontosabban a megmaradt kb. 100 versemből most tizenötöt megismertetni, melyekben hiszem, őszinte érzéseim szólaljak meg. Remélem, hogy a természet szépségét és Szeretetét az olvasó is észreveszi bennük. A versek elépítésében - tudatosan - semmiféle költői modellt nem kívántam követni. Ugy válogattam ki a 15 verset, hogy 3 csoportosításban: természeti és táji képek, családi élmények és hazafias érzést tükrözők kerültek ismertetésre.