Bővebb ismertető
Ebben a kötetében is tovább mélyíti és új árnyalatokkal gazdagítja a költő a színt, amit előző verseiben kikevert. Szubjektív, és mégis - emberi tartalmánál fogva - közösségi líra a Monoszlóyé, csak egy emberhez, énhozzám, tehozzád vagy őhozzá beszél, de az emberen át a társadalomnak is szól az, amit elmond. Monoszlóy az ember, a költő, a világ erkölcsi arculatát festi, nem közvetlenül politizáló, hanem emberi síkon, s ez az a szín, amely sajátos helyre állítja őt hazánk magyar lírájában. A gondolat játékossá oldja fel, és ez az intellektuális játék emberi igazságokat közvetít.