Tompa Mihály munkái I. [antikvár]

Ha Tompa költeményeit figyelmesen olvassuk, föltárul előttünk a költő egész életének hű képe. Mint tükörben látjuk azt a benső világot, melyben magas röptű szelleme szárnyalt, teremtő képzelete sugárzott, érzékeny szive vergődött, szenvedett. Sőt nagyrészben megismerkedhetünk élete külső körülményeivel és változásaival is. Már gyermek éveiben reá szakad az elhagyottság és a nyomor. A szülei szegény hajlékban mindjárt születésekor mostoha sors várja. Bölcsőjét inség ringatja. Senki sem sejti, hogy a csecsemő homlokát a múzsa csókja érintette. Anyját, mint gyönge gyermek, korán elveszti. A kis árva fiú ügyét felfogni s nevelését intézni nem képes az apa, a szegény, könnyelmű, kontár csizmadia. Könyörületes szivek segítségére szorúl. Azok nyitják fel előtte később a mivelődés kapuját. Hosszú évek során keresztül járja a nyomor és szenvedések iskoláját, melynek súlya alatt el nem csügged, porba nem sülyed, sőt visszapattan öntudatra ébredt szelleme s erős szárnyalással repül a magas orom felé, melyről aztán egész hazájára fényt lövel.