Tóth Kálmán összes költeményei I-II. [antikvár]

Tóth Györgyék bajai házában kissé sok is volt az istenáldásból. Egymás után jöttek a gyermekek, felváltva fiú és leány, - húsz év alatt tizennégy. Egyik-másik korán elhalt, még mindig maradt elég. A szerető szülők élete gond, munka, öröm és gyász között oszlott meg. A családfő, Tóth György, Grassalkovich herczeg uradalmi számtartója volt, egyben-másban kissé különczködő, de puritán erkölcsű, sokat olvasott, munkabíró s egyenes lelkű ember, a ki hivatalos teendőit pontosan végezte s övéin egész szeretettel csüggött. Mégis, a népes kis család lelke a hitves, az édes anya, Nichszty Teréz, volt, - egy igénytelen, áldott szivű asszony, a kinek jóformán alig van egyéb története, mint az, hogy jó és balszerencse közt híven teljesítette kötelességét s mindvégig a családjának élt. Lénye szeretetből állott s jóság volt a kormánypálczája. A kik ismerték őt s valamikor együtt látták a Tóth-családot, tanúságot tehetnek arról, hogy életük valóságos idill volt. Ezt az idillt még az a szerencsétlenség is, hogy régi fészkük, a zöldfa-utczai uradalmi ház, a negyvenes évek elején, a bajai nagy tűzvész alkalmával porig égett, csak pillanatra zavarta meg. Életveszélylyel menekültek a szőlők közé, s csak napok mulva telepedtek át Grassalkovich egykori palotájába, a mai városházába.