Bővebb ismertető
AZ ÉN BÖLCSŐM.
Hol is fakadt, hol is termett Az én bölcsőm fája? Tán a bánat szigetje volt Szomorú tanyája. Talán sohse ölelte át A tavasz tündére . Mindig csak a sárga ősznek Nézett a szemébe.
Hol is fakadt, hol is termett Az én bölcsőm fája? Dalolgatni talán még a Madár se szállt rája. Nem pihent az árnyékában Az elfáradt vándor Vagy ha pihent: fáradtabb lett, Szomorúbb lett százszor.