Triptichon [antikvár]

Részlet: "Egyiknek tünemény másiknak költemény, libbenő lábú csodabáb, másiknak hús-vér valóság. Egyiknek elérhetetlen álom, a másik kézzel szorít magához fájón. Egyiknek Puck, a pajkos, vásott másik meg soha nem is látott ilyen aranyos, csendes virágot. Néniknek drága, huncutszemű lányka, Bácsiknak, ej, csak a szeme meg ne babonázna, hisz ott könyököl a pokol összes fekete fejű fiókája. Felnőttnek gyermek, gyermeknek felnőtt, és egyiknek tünemény másiknak költemény ez vagyok, ez vagyok ez vagyok: ÉN."