Tudósítás a Kis utcából [antikvár]

Igazságot akar énekelni a költő. Igazságra sorsa tanítja. Az 1970-es Legyen valaki veletek című első kötete után most közel harminc év lírai terméséből válogatta második könyvét. Változatlanul József Attila a példa kötődéseiben, szeretet-szomjúságában, képalkotásában, költői beszédében. Szigeti költészete alapvetően morális töltésű. Szigorú belső törvényei vannak, számára a szülő, a társ, a gyermek, a közösség nem csupán a létezés kerete, hanem legszebb tartalma. Ez a moralitás azonban kételyek és kudarcok útvesztőiben kristályosodik ki. Ezért szólnak úgy a versei, mint a kristálypoharak, hamis hangok nélkül, csengve, egyszerűen, de szívközelből. Világos, tiszta versbeszéd ez, kaotikus kor-zenékben állandóságot kereső és teremtő. A kis csodák tiszta világa ez a költészet, érzelmileg kiüresedő korunkban halk, de legyőzhetetlen zsoltár-ének, amely rendezett, igaz emberi kapcsolatokért hallatja zsolozsmáját. Olyan költői világ, amelyben kudarcok, kételyek, kérdések és tapasztalások lengik körül a világrend központját, az érző, fájó, sorsába lassan belenyugvó lényeget, az embert. így nő az egykor vágyott reális igazság a törvények kozmikus rendjének magasabb szintű költői igazságává