Bővebb ismertető
Amikor - még kéziratos formában - kézhez kaptam Rédai Gábor negyedik kötetét, a költő már a gyűjtemény első darabjával megnyert magának (nem először). A Beethoven című vers ugyanis egyik kedvenc versemet, Áprily Lajos, Beethoven halála című költeményét idézte eszembe. Nem csupán témáik hasonlósága miatt csendült össze a lelkemben a két költemény, hanem a veretesség, a műgond okán is. Gábor formabiztonsága, muzsikáló verselése Áprilyéval vetekszik - és ezt nem a baráti elfogultság mondatja velem.
Aztán a második darabot, a Tükörben, homályosan címűt olvasva, rögtön Simon István, Arcok egymás mögött című verse „ugrott be", hiszen annak alapgondolata nagyon is rokon Gábor mondandójának lényegével.
És itt álljunk is meg. Véletlenül se higgye senki, hogy költőnket valamiféle epigonizmussal, - horribile dictu! - plágiummal vádolnám. Éppen ellenkezőleg: nagyon is díjazom azt, hogy ő is igazolja az alaptételt, miszerint a lírában is felsorakoznak a költők arculata mögött az elődök arcai, itt is megvan a folytonosság, az örökérvényű igazságok és a meghatározó élmények átörökítése az utódokra, hogy azok aztán - tehetségesen sáfárkodva a jussal - újra fogalmazzák, korszerűsítsék a hajdani „örökzöld" témákat. Rédai Gábor törvényként tiszteli a hagyományt, mégis ízig-vérig a XXI. század költője már, a mai ember életérzését fejezi ki, nem csak jól, hanem szépen is.
Robert Louis Stevenson művei
Robert Louis Stevenson (Edinburgh, 1850. november 13. – Vailima, Apia közelében, Szamoa, 1894. december 3.) skót regényíró, az ifjúsági irodalom kimagasló alakja.
Mérnökcsaládban született Skóciában. Őt is erre a pályára szemelték ki szülei, ő azonban ehelyett jogot kezdett tanulni az edinburgh-i egyetemen, de már ekkor is csak az irodalom érdekelte. Mivel gyermekkorában megtámadta tüdejét a TBC, gyermekévei nagy részét betegágyban töltötte és az ott kitalált történetekkel szórakoztatta magát, majd meggyógyulva igyekezett elsajátítani az írás mesterségét. Nagy hatással volt rá Shakespeare Hamletje, valamint Dumas regényei, Walt Whitman versei és Montaigne esszéi.
Egyetemi évei alatt összekülönbözött szüleivel (bírálta vallásosságukat és életformájukat). Tüdőbetegsége miatt 1873-ban Franciaországba utazott, majd a gallok hazájában utazgatva írásból élt. Többször is visszatért Skóciába, majd miután 1875-ben letette az ügyvédi vizsgát, ismét Franciaországban kezeltette magát. Erről az időszakról két útikönyvet is írt. Ekkor ismerte meg későbbi feleségét, Fanny Van de Grift Osbournt. Mivel betegsége enyhébb klímájú vidékre kényszerítette, 1881-ben a svájci Davosban töltött hosszabb időt. Itt írta meg legolvasottabb regényét, a Kincses szigetet. E művet 1881-1882-ben a Young Folks közölte folytatásokban. A regény fordulatokban és lélektani elemekben gazdag tartalma miatt méltán vált az ifjúsági irodalom klasszikusává, a szerző pedig ifjúsági regényíróvá. 1882-ben hyeresi életük ideje alatt írta Gyermekkert című verseskötetét, valamint itt kezdett neki A fekete nyíl címet viselő regénynek is. 1890-ben Szamoa szigetére költöztek. Itt még több, hasonlóan izgalmas művet írt: Falesa, Catriona. További nagy sikerű regényei a korábbi időszakból: Emberrablók, Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete. Utóbbiban az emberi egyéniség erkölcsi kettősségének problémáját boncolgatja.
Henry James igen nagyra becsülte. Szerinte Flaubert formai igényességét Dumas fordulatos meseszövésével párosította.
1894-ben hunyt el Szamoa szigetén. Ottani háza ma múzeumként állít emléket a művésznek.