Tulajdonképpen minden [antikvár]

kerti stációk Darázs kerülget, pók ereszkedik finom fonálon, fényes csillagpernye alszik ki bőrömön, ha beesteledik, hangyák taposnak könyvemre, kezemre, míg szétfutnak előlem a betűk, kinyílik fent az ég, átég a Göncöl az éjszakán, s világítok velük én is: szikrák a tűzözönből, végigvezeti Isten kezemet a sok parányi szálkás, forró rajzon, már altatom szemem, s ujjam felajzom, itt hallgatnak lent, s fent már zengenek a darazsak, a pókok és a hangyák, s míg testem alszik, lelkem elragadják. 2009, július 3.