Uj Auróra [antikvár]

Húszévesek vagyunk és - csodák csodája - nem hozunk, nem akarunk hozni forradalmat. Nem akarjuk megváltam a világot, mert eleve tudjuk, hogy kár a fáradságért. Tisztán áll előttünk: jobbá tenni úgysem tudjuk az életet, legalább szebbé szeretnénk tenni. Nincsenek égbetörő gesztusaink, csak a csendes, a szív mélyéről jövő témákat látjuk és énekeljük meg. Mi, legújabb nemzedék, akik most indulunk, törődünk a verssel. Tudjuk, hogy a vers lélek és a lélek halhatatlan. Tiszteljük a formát. S bár nem zárkózunk a parnasszizmus hideg formalizmusába, nem is tesszük tönkre verseinket a „gondolati tartalom" kedvéért. Valljuk, hogy a vers legyen vers, de ne legyen filozófiai értekezés. A vers legyen főként a hangulatnak, az ihletnek, és ne csupán az agynak szellemi terméke. A vers legyen szép és igaz, de csak átélt, megigazult igazságokat fejezzen ki mindig. Ám ne higyje senki, hogy nekünk nincs mondanivalónk. Ezt a mondanivalónkat azonban szeretjük elrejteni a sorok közé (aki érti: lássa!), de nem szeretjük hangosan kikiabálni. Mi a versből igyekszünk mondanivalót csinálni és nem a mondanivalóból verset.