Újabb ezer év nagy idő [antikvár]

Előszó Öserö? Ösztön? Vagy csak egyszerűen az öt körülvevő világ múltja, jelene és jövője késztet versírásra egy kubikos embert? Valójában ki is Gábor Ferenc? írogató kubikos avagy kubikoló költő? Mindazok a gondolatok, melyeket verseiben elmond, aligha fogalmazódhatott volna meg. ha ő maga nem járja végig sorsának rögös útját. A mindennapi kenyér és megélhetés kemény fizikai munkával, kubikolással való előteremtésének lehetőségét mintha csak szándékosan kereste volna azért, hogy megtalálhassa a „földanya" mélységébe rejtett szavainkat. Mint a kilapátolt földet vagy a búzakereszteket, a megtalált szép szavakat úgy rakja rendbe, úgy alkotja meg a verseit. A Földdel, a szülőfölddel ilyen közelségbe, ilyen szoros kapcsolatba kerülése lett a meghatározója kötészetének. Kemény, szókimondó, örök igazságokat hangoztató, igazságtalanságokat leleplező müveivel magával ragadja az általa is képviselt műfaj rajongóit. Tiszta, egészséges nemzettudatot árasztó költeményeiből bőven meríthetnek útravalót mindazok, kiket korunk hamis csábításai okozta identitás tudatzavar tévútra vezetett. Szűkebb és tágabb értelemben vett közösségünknek, a szalontai magyarságnak épp úgy, mint az egész nemzetnek gyötrelmes vívódásait is átérző, átszenvedő s aggódó költőnapszámos kérges, néhol igen kemény szavakkal, gondolatokkal igyekszik lelket önteni napjaink megfáradt, olykor csalódott „kubikosaiba". A most itt közreadott csokornyi biztatás, múltbeli tapasztalat és tiszta emberi tartás minden bizonnyal hasznos útikalauza lesz majd egy „újabb ezer év" titokzatos ösvényein bandukolóknak. Szénási Ferenc