Utazás Bürokronéziában [antikvár]

Elrettentő utrahívás Bürokronéziába Jó utitárs! Szállj le velem a világnyelő óceánba, erőnk, hitünk mely csendesen emészti nyállal, felzabálja. Végigvezetlek egy világon, mit nem hihet a józan elme. Te se hidd. - Ez csak groteszk álom, - és haragom kiöltött nyelve. Hivatal, tintaízű tenger, szívet nyelő lassú mocsár, telve csámcsogó, süllyedt szennyel, melyben a vergődő leszáll: - ellened áldozok e könyvvel, és mindazokért, akiket csont-oldó lúgos árként önt el eget elérő árvized.