Utóirat [antikvár]

A kés kevés volt Ez az Utóirat előszava. S az Utóirat Utóiratában ez olvasható: tiszta ingben verset írtam de kinek és minek Örök kérdése a művésznek, hogy „de kinek és minek", a magyar költészetben mindenesetre a tizenkilencedik század második felétől nyomon követhető a haszontalanság érzete. Arany, Vajda, Ady, de a legfájóbban József Attila: Fáj a szívem, a szó kihűl -de hát kinek is szólanék. És Babits, de neki felel is az ő Istene: te csak prédikáljJónás, én cselekszem a szó tied, a fegyver az enyém. Jó egy ilyen isten, ha van De Karinthynak nincsen ilyen istene: 5 „Ordítsd magad a kérdést; és hidd el a visszhangnak, hogy ő voltés felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld." Mindig is ez volt a sorsuk az igazmondóknak, a mágikus szavakat, hangokat, képeket keresőknek, a Megbízottaknak