Utolsó menedék [antikvár]

ELŐSZÓAz Utolsó menedék című kötet az elmúlt, közel két évtizedben írott verseimből készült válogatás. A versek témája a szerelem, amely a természet örökös rendjébe illeszkedve, azzal összefonódva alkot egységes egészet.A verseimben megformált, körülöttünk élő asszony létezésének lényege: a feltétel nélküli és odaadó szeretet, amegbocsátás, az alkalmazkodás; a mindenek fölé emelkedés a szeretett férfi iránt tanúsított magatartásában -anélkül, hogy személyiségének a feladására kényszerülne.Olyan asszony, aki maga körül boldogságot sugároznikész akkor is, ha látszólag pillanatmorzsákon él; ha alényét betöltő, szenvedéseiben is gyönyörű, önmagát veszélyesen kiszolgáltató szerelem érzése fölött ott lebeg:a magány, az egyedüllét, a szeretetéhség riasztó fellege.Ezt az asszonyt lehet szeretni, vagy nem szeretni; létezését elfogadni, avagy megtagadni. A döntést az Olvasórabízom azzal, hogy a XX. század végéhez közeledve; amikor az érzelmek palettáján sorvadoznak és megfakulnak:a megértés, a másik nem iránti tisztelet, megbecsülés ésszeretet színei; a női szív, a női lélek - napjaink kusza forgatagában is - megfejthetetlen, örök titkokat rejtenek.