Üveglegenda [antikvár]

Részlet a kötetből: ÜVEGLEGENDA Sem sivatagban, sem őserdőben nem lakott, emberi örömök alá máglyákat nem rakott, ruhája rendes volt s nem csupa folt - és mégis, mégis, mégis remete volt. Haját megfésülte, fehérneműt váltott, kalapjához tűzött jószagú virágot, nem hervasztá orcáját, mint az őszi hold - és mégis, mégis, mégis remete volt. Járt a munkásokhoz, járt a szántókhoz, járt menyegzőbe, temetésre, tengeri-hántókhoz, ragyogott szeme, ha harmonika szólt - és mégis, mégis, mégis remete volt.