Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
ÜVEGLEGENDA
Sem sivatagban, sem őserdőben nem lakott,
emberi örömök alá máglyákat nem rakott,
ruhája rendes volt s nem csupa folt
- és mégis, mégis, mégis remete volt.
Haját megfésülte, fehérneműt váltott,
kalapjához tűzött jószagú virágot,
nem hervasztá orcáját, mint az őszi hold
- és mégis, mégis, mégis remete volt.
Járt a munkásokhoz, járt a szántókhoz,
járt menyegzőbe, temetésre, tengeri-hántókhoz,
ragyogott szeme, ha harmonika szólt
- és mégis, mégis, mégis remete volt.