Üzenet a hegyről [antikvár]

1939-ben születtem. Tanár vagyok. 1963 óta Dunaújvárosban élek. Verset gyermeki kíváncsiságból, majd a kamaszeszmélés lázában kezdtem írni. Későbbi életemben összefonódott a költészet elemzése és gyakorlása. Ezek a versek - néhány kivételével - ifjúságom nem fakuló emlékei. Nem papír, nem betű őrizte meg őket, bármelyiket bármikor - álmomból felriadva is - képes vagyok elmondani. Hozzám tartoznak, mint a lélegzetem. Rólam és a világról vallanak, végsősoron azt mondják; "Ember vagyok. Hamu leszek majdan. Csillogó palást a világ rajtam." Nekem úgy tűnik, a költészet csillogó palástját fel-öltve legyőzöm a szorongást és a sivárságot, s kiteljesedik létezésem. Példám azt is mutatja, hogy a vers a személyiséget fontossá, a világot értelmessé teszi: élni segít.