Vád és könyörgés [antikvár]

Hiába töröm az agyamat és kárhoztatom a memóriámat, mióta is ismerem verseit, mennyi ideje kopogtam be hajléka kapuján, - nem tudom! Lehet, hogy közel leszek az igazsághoz, ha azt mondom: tíz éve! A tíz év a mi korunkban nem nagy idő, de nekem úgy tűnik, hogy mindig is ismerősöm, barátom voltál. Amikor e sorokat papírra vetettem, már a válasz is megérett bennem; hát persze, hogy sokkal régebbi a kapcsolatunk, mert hogyan fogalmazta meg költői gyökeredet? : "Petőfi egy van, - Sinka -, s egy Arany. A hegedűmnek hogy ha lelke van, tőlük kapta, övék az érdem. Miattuk kel örökké égnem..." Az én örökségemet is hasonlóképpen fogalmaznám, csak azzal a különbséggel, hogy a felsorolt három név nekem a magyarságomat, a hitemet, a honszeretetemet, s a népem iránti tettrekészségemet jelenti.