Valaki dobog a szívemen [antikvár]

NEMLETKERDES Erdemesültél-e valamire S ha nem, hát mennyire Ha elejtetted a lelked Engedd mellé üres tested Miért volt az életed Mellérendelt érdeked? Mégse sírj, sivár semmi leszel Ha könnyes türelmetlenséged Becsapja kicsinyre nőtt lelked A kedvem nélkül ültem Elmerültem a jelentéktelenben A kincsből, amiből lettem Hová tévedtem? Habár a Napra Ölben hozott a Hold Elkezdtem zokogni S vigaszt nem kapok Vigyázzatok Lopok közben majd holnapot S mit eddig megbilincseltem Levetem rólam a személyem Itt vagyok és a csillagok Szórnak millió fénymagot Ugye nem kérdezed már bénára fagyott éjszakán Hol az Idő csoszogva éppen hogy megtalál Miért állok ijedten a fagytól csillogó pusztán. Hazug hangok nem köszönhetnek többé rám Hozzád kulcsol a láthatatlan öröklétjel S a haragom dallammá szelídül az éjjel Lejövök érted onnan Hol még sohase voltam Hívsz-e valahová Ha csalogatsz Ezután mindig hozzám tartozol Az utcasarkon, s fönt is valahol Ahol egyszer már élhettem veled Kettős képzetünkben a szerelmes eged Ahol láttuk a fényeket, a vihar nélkülit Simogattuk a galamb verdeső szárnyait 6