Válogatott költemények [antikvár]

ADY ENDRE (1877-1919) Tíz évvel a kiegyezés után született, s két hónappal a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt halt meg, utolsó versében "üdvözletet küldött a győzőnek" - a forradalomnak, és sírjukban is megátkozott gazoknak" nevezte azokat, akik a nemzetre hozták a háborút. Érmindszenten született a hepe-hupás vén Szilágyban", ahogy verseiben szülőföldjét nevezi. Tanulmányait Zilahon, Debrecenben, az ősi civis városban", a maradandóság várómban" végezte, majd Nagyváradra került újságírónak. Ebben az időben bontakozott ki költői és publicisztikai munkássága, amely versekben és újságcikkekben harcos lendülettel emelt szót a szociális igazságtalanság, a társadalmi elnyomás ellen, a magyar nép, a munkásság, a parasztság ügye mellett. Az 1900-as évek elején Párizsba került, és ez az utazás döntően hozzájárult ahhoz, hogy megszilárdítsa és határozottabbá tegye polgári demokratikus világnézetét. Hazatérése után egyre tisztábban látja a fejlődésben elmaradt magyar társadalom ellentmondásait, versei az eddiginél is hatalmasabb erővel ostromolják az úri Magyarországot. Nem véletlen a hivatalos" politikának és irodalomnak, Tisza Istvánnak és Rákosi Jenőnek felhördülése, amellyel Ady költészetét fogadták s az a harc, amelyet élete végéig - s utána még vadabbul - folytattak ellene.