Váltás [antikvár]

INGÁI „Mindenütt jó "] nem vagy kábszeres, csak én vagyok túl távol - aznap elindultunk a rozoga ladánkkai, és megkértél, üljünk vonatra - ott kevesebb esélye, hogy felismernek, nem tudtuk, melyik régióban járunk, golyószaggatta kerítések mentén kérdezgettük, átlépik-e a határt a vonatok, de már senki nem beszélte a nyelvünket. szaglásztunk, csaholtunk egymás közt, de lerakott a kalauz, azt mondtad, ez így jó, így kell kutyául kóborolni, hogy kétpercenként elfelejtjük, honnan jöttünk. messze a legjobb, ebben egyetértettünk, mintha parancsszóra jutalomfalat előtt, és vedleni kezdtél, egymás közé ékelődtünk, elért az éttermek zaja, a tűzhelyek sercegése - ugyanazzal a lendülettel, ugyanolyan távol, de már nem emlékeztem a ladára, a vonatra, irányra vagy indulásra, nem lennék kábszeres, de te vagy túl közel.