Vándor az óceánnál [antikvár]

TISZAVIRÁG Ez az éj maradt csak, ez az éj. Hajnalban megszületik majd a fény, / En már nem látom meg a kerek Napot -Fölöttem az ég csillagszeme ragyog. Egy pillanat, míg rnegfiirdöm a holdfényben, Aztán eltűnök majd én is ama Örök Éjben. Nem többet: ennyit adott fösvény végletem, Egy éj, hogy tovább adjam az életem, Ha kérded: órányira a halálom, Régi társaim már sehol sem találom, Mulandóságom tudatét nyögve hordom, Nem kérdezem, miért idevetett sorsom, Mégis, ha megint kérészéi tű lennék, Azért az éjszakáért újra visszajönnék.