Vándor voltam [antikvár]

Tudás-kehely, Hit-gyöngyszem, Szeretet-őv, Remény, Szerelem, Bűn és Kétség. Egyetlen versben a költő: Fülöp Károly. Különös-é vagy megérthetetlen, hogy a vers címe: Mors. Hogy a vers címe: Halál. Különös- vagy megérthetetlen, hogy Nagyenyed világokat és történelmeket, virágzást és borzalmakat megélt falai közül kényszerű útra kelve "vándor volt" a magyar életben, irodalomban, közért munkálkodásban? Különös-é vagy megérthetetlen, hogy éppen Szeghalom hívta, hogy éppen Szeghalomra érkezett, ahol akkor, a húszas években fennmaradásáért küzdött egy iskola, ahol arra taníthatta diákjait, hogy "Non scolae sed vitae discimus": nem az iskolának, az életnek tanulunk. Azt írta róla Elek László, akiben egykori tanáromat is tisztelhetem: "Én nem tudom életre kelteni őt, az élet szerelmesét. Nem eszményíteni akarom, ez méltatlan lenne hozzá. A szoborrá merevítés volt a legtávolabb tőle. Nem hitt soha gáncs nélküli, eszményien tökéletes Grál-lovagokban. Az esendő, a gyámolításra és istápolásra szoruló embert szerette, azt tartotta lelki testvérének."