Vas András [antikvár]

Hozzád szól beszédem: végiggázolt népem, Ki évezred óta csetlő-botló lépten Véreztél, izzadtál, váltig csak szenvedtél S átkozott bérül most rádborúlt szemfedél. Lélekkel ajánlom féltő írásomat, Hallgató sorokban hangos sírásomat. Olvasd el az írást, értsd meg a nagy sírást; Válaszként fogadj meg áldott munkabírást. Fajmentő dolgodban ne legyen megállás, Igy lesz a sírásból megváltó, nagy áldás. Józan eszed éles, izmos a két markod; Győzelemre jutsz, ha gyeplődet jól tartod. Nincs a nagyvilágon fajrokon testvérünk, Akitől bajunkban vállat vállhoz kérjünk; Olyanok vagyunk, mint pusztán magános fa, Melynek ágát villám százszor megcsapdosta, Mégis ős gyökérrel tartozunk a földhöz: Tenger könnyei-vérrel ázott magyar röghöz.