Végeknek tüköri [antikvár]

Ötven ismert és kilenc névtelen költő százharmincegy alkotását gyűjtöttük össze ebben az antológiában. Valamennyi a múzsák által különösen kedvelt város, Eger történetét idézi a kezdetektől napjainkig, Tinódi Sebestyéntől Apor Elemérig. Nemcsak azok a kivételes jelentőségű események tárulnak föl bennük, amelyek fölkeltették iránta a haza, olykor a nagyvilág figyelmét és rokonszenvét, hanem a mindennapok apró és csupán az itt élők számára fontos epizódjai is. A verseket tíz egymásba fonódó, a múló idő rendjéhez igazodó ciklusba soroltuk. Erőteljesen merült föl a tematikus csoportosítás lehetősége is, a gyűjtőmunka korai stádiumaiban ez a megoldás tűnt a legkézenfekvőbbnek. Végül mégis elvetettük, mert alkalmazása esetén néhány divatos téma — például az egri nőké vagy az egri boré — háttérbe szorította volna az összes többit, s alig érvényesülhetett volna az a szempont, amely a vissza-visszatérő témák tükrében is a városról kialakított kép történelmi változásait követi nyomon. A ciklusok sorában az első, a Vitézeknek ékes oskolája az egri vár sorsával fonódik össze, Tinódi Sebestyén, Balassi Bálint, Koháry István és egy ismeretlen szerző híradásait illeszti egymás mellé az 1552-es ostromtól a Rákóczi-szabadságharc korszakáig. Címét és mottóját a város irodalomtörténetének egyik legnagyobb büszkeségétől, Balassi Bálinttól kölcsönöztük, az ő gyönyörű szavai állnak a kötet élén is.