Végszó [antikvár]

Barna Kivételes történet kapcsolatunk, amely az ötven évre megszakadt kamaszkori barátság véletlen újjászületéséről szól. A különlegességét az is mutatja, hogy valójában nem a kapcsolat „megszakadására" gondolok, hanem inkább az elalvására, hiszen a barát személye végig ott rejtőzött a tudatom mélyén az eltelt fél évszázad alatt is. A hatvanas évek elején találkoztam Basilides Barnával a Deák téri evangélikus egyház konfirmációra felkészítő Ifjúsági csoportjában. Barna jó fizikumú, érzékeny lelkű kamasz volt. Csoportunk olyan közösséggé formálódott, amely a heti egy alkalmon túl is nagyrészt együtt maradt és személyes kapcsolatokat teremtett. Testvéremmel, Gáborral és Barnával hármasban erős, jó barátság szövődött a közös programokban, kirándulásokban. A gimnáziumi osztálytársaim nyári KISZ-táborban töltötték a szünidőt, mi a gyenesdiási egyházi helyszínen voltunk, ahol változatos szellemi és sportolási lehetőségek adódtak. Itt ismertük meg többek közt Tolsztoj Kreutzer szonátáját és Faludy akkor még tiltott Villon fordításait. Aztán véget ért a gimnáziumi aranykor, az egyetemi továbbtanulás és előtte a katonaság következett. Az összeszokott baráti társaság szétszóródott. Barna sikertelenül próbálkozott a Színművészeti Főiskola felvételijével, testvérem