Végtelen változatok [antikvár]

Bevezető Clive Wilmer nem tartozil? azok közé a költők közé, akii? feltíínést keltenek újszerű stílusukkal vagy egyes témák meglepő megközelítésével. Formailag kagyományőrző költővel állunk szemLen, aki kicsit idegenül mozog a teckno-lógia permanens forradalma által alakított világkan. Köze-lekk áll kozzá Dante és Wordswortk, Ruskin és William Morris, mint sok nemzedéktársa. Konzervatívnak mégsem nevezném, nemcsak azért, mert ismerem politikai nézeteit, kanem mert tudom, a ketvenes évek eleje óta mennyit változott, formálódott, gazdagodott költészete. Amelynek kát-tere egy félmúlttá süppedő Anglia, gótil^us és álgótil?us templomok, csöndes vidéki temetők, fakuló családi fényképek világa. Wilmer esetéten ez a világ kétfelé is tágult: két Itáliákan töltött év egy más kultúra és ezen kelül a reneszánsz művészet felértékelésékez vezetett, míg a természet élővilágának megfigyelése és az akkól levont következtetések a korákkiaknál „lazákk", nyitottakk versek írására gerjesztették a kökőt. A most már végleg camkridge-i lakos Wil-mer nyelvi gazdagsága pedig aligkanem igazán karmadilz {Of Earthly ParaJise, A földi paradicsomról című) kötetéken kontakozott ki, s nem véletlen, kegy a jelenlegi válogatás negyvenkat versékői tizennyolc éppen ekkől a gyűjteménykői származik. Itt Wilmer már minden visszafogottság nélkül kezel teljesen modern témákat, kogy csak két verset említsek, ilyennek érzem a Háború utáni gyerekkori és a Petri Györgyről írott Egy kelet-európai költőnek című verset, és ek- i Crl h: m. . 11'-'H IV