Veletek a jövő felé [antikvár]

LEKTORI VÉLEMÉNY Kecskés István pályája és élete fordulatokkal, sikerekkel, változásokkal és törésekkel tele. Ennek újabb lenyomata, bizonyítéka az újabb válogatott verseskötete, amelyet „Veletek a jövő felé" cimmel tár az olvasók felé a már bemutatott „Dúdold a dalt" lirai válogatás után. A kiváló szerző, lelkes és tehetséges versmondó és előadó, aki fiatalon a pedagóguspálya mellett a színészmesterséggel is megpróbálkozott. A hetvenes évekhez közeledve összegző köteteket szerkesztett, életútjának hullámalakzatait próbálva verssorokba rendezni. Az idős, nagy tapasztalattal, sok kudarccal is vivódó költő hangja mégsem pesszimista. Kötete cime a jövő felé tekint. Az új nemzedéknek igyekszik átadni, átörökíteni tudását, tehetségét, ma sem lankadó aktivitását, lelkesült lendületét. Fiatalos hevülettel képes tolmácsolni az élet legváltozatosabb pillanatait. Képes felvillantani a reménytelenségben is a kivezető utat. A kötet első szerkezeti részének mottója a költő életfelfogását süriti magába, mintegy parancsolóként szolgálva önmaga és olvasói számára. A kötet kulcsversei a jövőt kutatják és kiemelt fontosságú ismétlődő kulcsszavuk a jövő. A költő számára a család, a biztonság megtalálása, a magány feloldása életútját végig kísérő feladat maradt. Az ebbe a témakörbe csoportosítható versek ismétlődő rendszerét a szeretet, a lélek kulcsszavak jellemzik. A szerelem, a nőiség tisztelete és a féríivágy makacsságának küzdelme kap hangot, ölt formát a különféle múzsák ihlette versekben. A kötet versei gondolatiságukban, minőségükben, kifejező eszközeiknek gazdagságában egyenlőséget mutatnak. A kötet második része - tisztelő magatartását fogalmazza meg az általa dicsőitett női nem iránt. A játékosság, a remény és reménytelenség ellentmondása, az élet paradoxona, e rímes furcsa játék az alliterációban rejtekezik. Az ismétlődés hangzásszerkezeti, belső, rimtechnikai szinten bravúros, már-már borzongató, mint maga a szerelem, amely a beteljesülés pillanatában élethalál egyszerre. Aköltő játszik a hangokkal, a hangzásokkal. Az írás, a költészet érzéki élvezet számára, amely rabul ejti, csakúgy, mint az élet még fel-fellobbanó lángjai, kísértései.