Vendégvárás [antikvár]

Védőborítója kopottas.
Solymos Ida személyében eddig kevéssé ismert költőt mutatunk be az olvasónak. Verseivel főleg lapok, folyóiratok hasábjain találkozhatunk. Kötete érzékeny, rokonszenves lírai arculatot mutat. Nem közéleti érdeklődésű költő, az átélt korok eseményei, a fasizmus, a háború tapasztalata mindig egyéni élményekbe ágyazottan jelennek meg. Tömegeket nem tud megeleveníteni, csak egyént, az emberhez való kapcsolatát együttérzés, a részvét magatartása determinálja. Húsz éve él a fővárosban, de világképét ma is kimutathatóan meghatározza a szülővárosából, Pécsről hozott élményanyaggal. Perel az elhagyott várossal, térképezi utcáit, embereit, régmúlt, szűkös életviszonyait. Költészetének egyik alapszíne: ujjongó öröm a lét apró-cseprő gyönyörűségei felett, a feloldódás a természet egészének ragyogásában.