Verseimből [antikvár]

Ugy lenne jó és szép, ha az irodalom minden műfaja, múltban és jelemben, politikamentes lehetett volna. Ez csak a legritkább esetben sikerült. Engedje meg a mindenható Úristen, hogy a mai kor emberének ilyesmiből, hátránya ne legyen. „MUIC Márciusban újra kezdjük. Az 1956-os események után hosszú ideig ez volt a jelszó. Már egy évtizede csírájában fojtották el az eszmét, a gondolatot. Valamit újra akartunk kezdeni, fiatalok és nem fiatalok. Egy irodalmi kör akkori tagjai, mi is készültünk az 1967-es év „Március 15" ünneplésére. Március tizenkettedikén este három-négyszáz hallgató jelent meg a zártkörű előadás színhelyén. Több verset szavaltunk el, zenei kísérettel. Két versemet a „Hol a hazád'?" és a „Hazámról" címűt adtam elő. Többedmagammal letartóztattak bennünket és csak március tizennyolcadikán engedtek szabadon. Mindkét versemet izgatónak, lázítónak találták az akkori időkben. A hatóság emberei mindenképpen a nagy tömeg előtti izgatás, lázítás, felbújtás, sőt akadt olyan ügybuzgó, aki a hazaárulás vádját akarta ránkbizonyítani. Tettlegesen nem bántalmaztak bennünket, de kezet sem csókoltak. A kihallgatások nem éppen „szivélyes elvtársilégkörben" történtek. Mindennemű irodalmi tevékenységünknek hosszú időre végeszakadt. Jóidéig cikkeim, irományaim különböző lapokban és egyebekben rejtjelezve „Somogyi" aláírással jelenhettek meg.