Verseink [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Az első olyan kötetet tartja most kezében, amelyet izsáki versírók munkái töltenek meg. Minden írott műfajnak megvannak a sajátosságai. A líra a maga formai kötöttségeivel, szabályaival talán a legnagyobb fegyelmezettséget, alázatot kívánó, ám egyben a leggazdagabb irodalmi műfaj. A vers a lélek dala, egy érzés, egy gondolat, de akár egy egész élet is elfér a kurta sorokban. A vers esszencia az élet dolgaiból, mindabból az örömből, bánatból, jóból és rosszból, amitől az emberi lét több, mint puszta létezés. A kötetben szereplő három szerző nem ismeretlen az Olvasó előtt, hiszen az Izsáki Hírekben rendszeresen jelentkeznek verseikkel, de más lapokban és antológiákban is publikáltak már. Három ember, három világ. A közös talán csak annyi bennük, hogy mindhárman szeretnék elmondani hangosan is mindazt, amit a világból megismertek, amit fontosnak tartanak abból a közös tapasztalatból, amit nap mint nap mindannyian együtt, vagy éppen egymás ellenében megélünk. Buda Vladimir itt olvasható verseiben elsősorban a személyes érzések szólalnak meg. Békési Sándor "érted haragszom" - aggodalommal, - több helyen harsány türelmetlenséggel - veszi nagyító alá mindennapjainkat. Magyar Gyuláné soraiban az Isten-, a föld- és ezeken keresztül az emberszeretet szólal meg. Mindez, ami ezeken a lapokon olvasható, három ember üzenete a XX. század végéről, egy kis ország Izsák nevű településről. Akik e kötetet forgatják, olvassák olyan nyíltsággal a benne foglaltakat, mint amilyen nyíltsággal íródtak azok.