Versek [antikvár]

Kedves barátom! Ha valaki sokat szenvedett, ha keserű csalódásokon ment át, ha olyan balsors érte, ami egész életre nyomot hagy: rendesen igyekszik eltitkolni keservét emberi szemek elölt igyekszik homályban tartani a kapott sebeket, hogy senki se lássa. A költő nem cselekedhetik úgy, mint a közönséges ember. A költő kénytelen leírni azt, amit érez, legyen érzése gyönyör vagy fájdalom, büszkeség vagy szégyen, lelkesedés vagy háborgó harag. Belső szükség kényszeríti rá. Éppen azért költő, mert így van alkotva. A nagy csapásokat egy ideig állhatja hangtalanul, megdöbbentő némasággal, mint az olyan vándor, aki mellett leütött a villám. De a némaság nem tart sokáig; a magával vívott benső tusa kifelé tör és a költő száján megfakad a vers. Nem tehet zárat a szívére.