Versek [antikvár]

ELŐSZÓ A kissé fáradt, megkopott tengelyű magnetofon sustorogva, akadozva indul. Meg-megrándítja a feszülő szalagot. Egyet köhint, majd elhallgat. A barna szalag most már egyenletesen csavarodik a csévére. A fordulatszámláló táblán némán, gyorsan siklanak a számjegyek. Tisztán, világosan, csengőn szólal meg a hang: „Nagyváradon, 1891. július 10-én születtem. Elemi és középiskoláim egy részét szintén Váradon végeztem . . ." 1891-ben. Vagyis háromnegyed évszázaddal ezelőtt. Öt évvel annak előtte, hogy Lilienthal halálos balesetet szenvedett, modern Ikaroszként, az első vitorlázó repülőgép modelljével kísérletezve. Egy évtizeddel azelőtt, hogy diadalmasan felemelkedett, és jó nagy szöcskeugrást tett vagy tízméteres szédítő magasságban az első benzinmotoros repülőgép . . . Az első, ,,a levegőnél nehezebb" készülék, amelyen ember a magasba emelkedett. A gépben konzervált hang nem kopottan szól. Egyenesen az élet illúzióját kelti. Olyannyira, hogy akaratlanul visszanézek az íróasztal mellől. Az üres fotelben az önéletrajz hősét keresem. Néhány nappal ezelőtt valóban ott ült. Eljött, hogy segítsen ellenőrizni az összegyűjtött adatokat. És hogy olyan élményeiről is meséljen, amelyekről nem szerezhettem írott forrásokból tudomást. A jegyezgetés fáradságos és időrabló munkáját erre a zöld huzatú gépre bíztuk. íme, teljesítette is feladatát. Az újból és újból reprodukálható hallási érzeteket azonban mégiscsak az ez ideig legtökéletesebb kibernetikus gépnek, az agynak, az emlékezőkészülék helyett az em- 5