Vígasztaló enyéimnek [antikvár]

Részlet a könyvből: HATMILLIÁRD „Boszniában egy szarajevói újszülött kisfiú lett Földünk hatmilliárdodik lakója". (A tévé-hírekből, 1999. október 12.) Földünk hatmilliárdodik lakója megérkeztél: köszöntlek, kisfiú. Bár most léptél a csecsemő-korba, máris óvlak mindentől: háború, éhség és ínség lényed ne riassza! Élj tartalmas és boldog életet! Milyen világ lesz, mire felnősz? Ki tudja? Szókincsünkben e szó, hogy szeretet meg lesz-e még? Vagy egymásra rugaszkodnak megint a népek úgy, mint annyiszor? Most ásítozol, de nagy jövő vár rád: az „örök béke" borából iszol. Az arcodon mosoly lesz, testvér-szózat az ajkadon - s biztos jövő-tudat. Fegyverkezésre nemzedékednek akkor nem kell áldozni a vagyonukat. Egy láthatatlan szál köt minden embert ahhoz, ami az Ok, a Vég, a Cél. S nem kell kétségbe esnünk, sóhajtoznunk a hitetlenség holt vizeinél. A Sínai-hegy törött kőtábláit összeillesztik avatott kezek. És a parancsok, szabályok betűi szemünk előtt megint felfénylenek. Add, Uram: Te, a betlehemi bölcső volt kisdede, hogy mindez így legyen -s a boldog élet babérkoszorúja ékeskedjék az ember-testvéreken. 1999. október 17.