Viharverten [antikvár]

Ithaka felé férjemnek Csak hosszú és keserves bolyongás után találsz vissza Ithakába, majd elveszíted barátaid a vihar végtelen örvényében, a szépséges Nauszika sem menthet meg a phaiák földjén. A jóllakott kérők lustán lézengve tréfálkoznak az ajtód előtt, te mégis alázatos türelemmel hallgatod gúnyos szavaikat, s hőstetteidre sem fognak emlékezni, sem a trójai csatákra. Elmúló ifjúságod száműzetésében, a sebhelyek csöndjében Penelopé félidegenként rakja közös tűzhelyeteket, a mosolyod is csak félmosoly lesz, idegen jel idegen arcod élén.