VIII. poéma [antikvár]

Első könyv Első fejezet (I.-Yl.) Fújás és süvöltés I. A kis Eidüllion zöld szempárral és fiatal okossággal kóstolgatja a világot. Szőke hajfürtök borítják be fejecskéjét, göndör tincsei erre-arra kunkorodnák, itt-ott homloka elé csüngnek a halványsárga szálak. Pedig fiú az eszemadta, mosolygós ajkú, játékos-komoly fiúcska szeretni való. Még az idegen felnőtt szájából is kibuggyan, ha rajta nyugtatja nézését: „Ó, lelkem virága!" Amikor mozdul, amit csinál, rejtélyes céltudatosság hajtja; csak a természet csodájához fogható: a flóra tudattalan önazonosságához. Fürgén kiszalad az utcai kerítéshez; végig az erdősürü kerten, kantáros rövidnadrágban, arcán pirosló kíváncsisággal. A vasrácsból készült kapu nincsen kulcsra zárva: kinyílik előtte az utca, s kitárul a hossza. A nyári meleg délelőttben szállingózva jövögetnek a keskeny járdán. Eidüllion hatalmas csöndet érez reá telepedni; megdöbbenten bámészkodik, majd' megbénítja az egyetlen pÜlanat alatt érkezett magány: Hisz egyedül ácsorog az otthon biztonságán Idvül! -, ez - bizony - még nem fordult elő öt éve tartó kis életében. 1 h