Virág vagyok, de nem hervadok [antikvár]

Részlet a könyvből: ANYAK NAPJÁN Anyák napján én csak Egyhez, az enyémhez szólok, s Földig hajolok, térdelek, szemem az Egen, s a mélybe súgok, Az apró szemcsék lefelé közvetítenek, Amik hűen őrzik a Testét, az emberi porszemet, Látósugaram pedig lelket Odafent keresi, Mert az a Föld soha el nem temeti. Közben még Hozzá írok, gördülnek a könnycseppek, nagyítanak a papírra, mert szomorkodom, így érzek, ha lelkem mélyén járok a saját templomomban, Magam elé képzelem a királynői Anyám, Aki sírba vitte magával a csak Hozzá méltó koronát, S aki lelki gazdagságát sokaknak osztogatta, rt S az O lelkét e gesztussal gazdagította. A mai Anyák napján legyezett a szél, A virágokat hajlongásra tanította be, így lett nagy ünnepélyesség, Ami bimbó volt még, azt kinyitotta, Mint kitárt anyai szív, olyanná alakította. A porzók, mint ötujjas kezek, A látvány megható, lelkileg segítenek. Kezét csókolom, virágom Olga leányod