Vörös madarak [antikvár]

Részlet a könyvből:Aprószentek reggelDidergő éj most borít reggeli árnyat, s fázós kezemmel nyesem a fűzfákat. Mint a tél, olyan a táj, mint vacogó gyermek, olyan vagyok, hosszú fűzfasor előttmelyik ághoz nyúljak, melyik nem fagyott,melyikkel kívánjak aprószenteki jónapot?Hosszú fűz fasor előttmegremeg bennem a tél,mint élet, húzódik fagyott ágival a gyepű,s álmos, reggeli szememmel kutatok benne:melyiket vigyem haza,hogy házunk aprószentekkel betelne?Itt a JanuárBehunyt szemmel állok valahol az erdőn.Körülöttem néhány ember,száraz, zörgős bokrok itt volt a November.Távolabb leküzdött földek, fák,leküzdött élet,s hulló özöne sárga levelének.Jött a December, minden faág álmodott,s nem vette észre a karácsonyt.Fagyos fákat behavazott a Tél,egymásra dönt bokrot,kúszó sövényt földrenyomva a hó,mely méterre nőtt már,s vele jött a Január.