Vörös madarak [antikvár]

Részlet a könyvből: Aprószentek reggel Didergő éj most borít reggeli árnyat, s fázós kezemmel nyesem a fűzfákat. Mint a tél, olyan a táj, mint vacogó gyermek, olyan vagyok, hosszú fűzfasor előtt melyik ághoz nyúljak, melyik nem fagyott, melyikkel kívánjak aprószenteki jónapot? Hosszú fűz fasor előtt megremeg bennem a tél, mint élet, húzódik fagyott ágival a gyepű, s álmos, reggeli szememmel kutatok benne: melyiket vigyem haza, hogy házunk aprószentekkel betelne? Itt a Január Behunyt szemmel állok valahol az erdőn. Körülöttem néhány ember, száraz, zörgős bokrok itt volt a November. Távolabb leküzdött földek, fák, leküzdött élet, s hulló özöne sárga levelének. Jött a December, minden faág álmodott, s nem vette észre a karácsonyt. Fagyos fákat behavazott a Tél, egymásra dönt bokrot, kúszó sövényt földrenyomva a hó, mely méterre nőtt már, s vele jött a Január.