Vörösmarty Mihály legszebb költeményei [antikvár]

A költőket néha egy-egy hangszerrel szokták jellemezni. Azt mondják, hogy ennek a költészete úgy szól, mint a hegedű, amannak a költészete pedig mint a fuvola vagy a hárfa. Vörösmarty-ra ez nem igen alkalmazható. Költészete nem egy hangszer, hanem minden hangszer együttvéve, egész zenekar, mely hegedűivel, fuvoláival, hárfáival, kürtjeivel, harsonáival és üstdobjaival egyszerre sokszólamú dallamot játszik. Hangok nagy tanárja" - ahogy Liszt Ferencet nevezte ő - s hangszere a vész zongorája", velőket rázó húrokkal. Képzelete elsősorban hallószervét ostromolta s hallószervekre akart hatni. Hangokat hallott. "Ha egyedül ment" - írja róla Gyulai - "vagy meghitt barátjaival, gyakran suttogott magában, mintha énekelne". A szavak - a kifejezés eszközei - kísértetek gyanánt rohanták meg s nem egyszer csak belőlük tudta meg, miről álmodott.