Zárt ajtók mögött [antikvár]

Előszó helyett így, már jó néhány saját köteten túl, tört rám egyfajta kényszerképzet, nekem személyesen is ülenék a Tisztelt Olvasómat megszólítani. Végre szemtől szembe megköszönni, mert áldozott rám a konyhapénzből, kifejteni, hogy mennyire hálás vagyok, hiszen vidéki kiszállása kapcsán aznap engem vitt magával útitársnak. Nagyszerű érzés, hogy az éj jeliszekrény-fiókjában egy jó ideig a kitüntető, felső helyet kaptam. Ez a könyvecském kísérletet tesz az emberi lélek allegóriáját magyarázni. Sajátos eszközökkel a megszemélyesített álmok mögé láttat, hogy aztán egy-egy szerencsésebb befogadó önnön magára ismerjen. A belső látványok feladata, hogy érthetővé tágítsák az egyébként erősen zanzásított üzenetet. Nálam „származékos" a rétegződés, műanyag szövedékektől óvom a tisztelt olvasóimat, ha mégoly könnyebb út is lenne az a másik. Verseim a reális, környező világunkat távol tartják, hogy specifikus szemlélői (esztétikai) beállítottságra ösztönözzenek. Köszönöm, hogy időt szentelt rám! Serfő^ Attila