Zokogó sínek [antikvár]

Végállomás blues Éjfélre jár. Hosszú sóhajú vonatán befut a csend. Az állomás tétován mereng, lopva fényét oltja, s mellékvágányra tolja zaját. Eső készül. Valami konok, monoton, éj illatú. A villanydrótokon szomorú song zsong, talán blues búsong lágy húrjain ring, szorong a dal. Acélszálak zúzott kőölén karnyújtás a végtelen. (Halkan röhögő váróterem) Egy jegy fülébe súgja: nem létezik oda-vissza út. Felriadok. Köröttem borom keserű íze hever. (Aludj, aludj a szél énekel.) Hiszen utazni jöttél, sorsod megváltott jegyén, oda. Éjfélre jár. Hosszú sóhajú vonatán befut a csend. Az állomás tétován mereng, lopva fényét oltja, s mellékvágányra tolja zaját.