Bővebb ismertető
Végállomás blues
Éjfélre jár. Hosszú sóhajú vonatán befut a csend. Az állomás tétován mereng,
lopva fényét oltja, s mellékvágányra tolja zaját.
Eső készül. Valami konok,
monoton, éj illatú. A villanydrótokon szomorú song zsong, talán blues búsong lágy húrjain ring, szorong a dal.
Acélszálak zúzott kőölén
karnyújtás a végtelen. (Halkan röhögő váróterem)
Egy jegy fülébe súgja: nem létezik oda-vissza út.
Felriadok. Köröttem borom
keserű íze hever. (Aludj, aludj a szél énekel.) Hiszen utazni jöttél, sorsod megváltott jegyén, oda.
Éjfélre jár. Hosszú sóhajú vonatán befut a csend. Az állomás tétován mereng,
lopva fényét oltja, s mellékvágányra tolja zaját.