Zápor és aszály [antikvár]

Kötetünk Garai Gábor utolsó megtervezett versgyűjteményét és a posztumusz költemények együttesét tartalmazza. A könyvből rendre a nyolcvanas évek Garai-műveinek jellegzetes tematikus motívumai rajzolódnak ki. Felfedezhetjük a kötetben a természettörténeti változásokkal együtt lélegző, az újjászülető természettől reménységet, erőt kapó ember verseit éppúgy, mint a halál felé haladó, magára maradt költő megrendítő reflexióit, az Evés írójára olyannyira jellemző érzékeny, szép zsánerképek mellett ott vannak a gyűjteményben a közvetlenül politizáló darabok is; a Doktor Valaki tévelygései unokaversei is tovább szaporodtak, "a nagyapaság művészete" a Zápor és aszály egyik meghatározó témája. Érvényre jutnak a könyvben azok a művészi erények is, amelyeket a hetvenes-nyolcvanas évek óta egyre inkább Garai Gábor legfőbb költői érdemeiként tartunk számon: örömmel nyugtázhatjuk a kitűnő versalkotó képességet, forma- és arányérzéket, a kifele forduló nyitottságot, az ember és természet alkotta világ iránti mindig megújuló, friss vonzalmat, az otthonos, meleg, embert, természetet, dologi világot szívélyes jóindulattal övezi tárgyias, természetes - mai költészetünkben igazán nem túl gyakori - lírai realizmust.