101 levél a franciás szeretkezésről [antikvár]

„… ​Az én férjem minimum elájulna, ha elkezdeném neki csókolgatni. A két éve ismert barátommal pedig a legtermészetesebben megteszem. Arra ő mindig vigyáz, hogy "el ne menjen”. S megtesz mindent, hogy nekem is jó legyen. Az ő felesége nem franciázik vele, mert „tisztességes asszony”. Csak éppen az ura hozzám jön. De csak addig, amíg a férjem külföldön dolgozik. Látogatásom alkalmával ugyanis kellemes meglepetésben volt részem. A férjem roppant ügyesen tette-vette magát, s „ott” is puszilta, ingerelte. A házasságok nem bomlanának fel olyan hamar, ha a férj segítene a háztartásban, hogy anyu friss legyen az ágyban is. S anyu is elnézne egy-egy meccsezést vagy icipici sörözést. S a pénz is könnyebb beosztani egy igazi, jól sikerült franciás közösülés után. Még a dühe is hamarabb száll el az embernek, ha csak ráemlékezik: istenem, de jó volt! S este ismét jó lesz! Meg: „Még mit csináljak neked? Mit szeretnél?” S a férj se úgy néz: „csak fekszik, mint egy darab fa és még ő dirigálna!” Merjünk újak lenni szerelmesünkkel! Abból jó házasság lesz!…"