A férfiak elárulása? [antikvár]

Ott vonaglottunk az előszobaszőnyegen, ruháink szanaszét dobálva: egyikünk mindig elindult kúszva a szoba felé, hogy a vetett ágyon áldozzunk tovább a csodás gyönyörnek, de a másikunk mindig rávetette magát az előszobaszőnyegen, megállította a szoba felé kúszó testet csókokkal, harapásokkal. Így egy órába is beletelt, azt hiszem, amíg bevergődtünk a szoba előre megvetett kanapéjára. Hosszú idő telt el mindenesetre, s csak arra emlékszem, hogy Ági fanyar, bodzaillatú ölére hajoltam... - Tényleg így élted ezt át? - hajolok előre a fotelban. - Ilyen szépségesen, költőien? - Így - bólint Laura, zománcos fogai nedvesek az emlékezéstől. - Így emlékszem mindenre.