Transzneműek [antikvár]

BevezetésEz a könyv egy egyszerűnek tűnő, de messzemenő következményekkel járó fekevésről szól. Az elmélet szerint az embereket aszerint kellene férfinak vagy nőnek tekinteni, hogy mit éreznek, és minek vallják magukat, nem pedig a biológiai nemük alapján. Ezt nemi önmeghatározásnak hívják, és ez a központi tétele annak a gyorsan fejlődő hitrendszernek, amely úgy véli, hogy az ember genderidentitása nem felel meg minden esetben annak a testnek, amelyben él. Ha ez a kettő nem egyezik, akkor az illető transznemű" - röviden transz és az identitásnak, nem pedig a testnek kell meghatároznia, hogy mások hogyan látják és kezelik őt.Ennek a hitrendszernek az eredete majdnem száz évre nyúlik visz-sza, amikor az orvosok először próbáltak fizikai formát adni a nemváltoztatásra vágyó maroknyi ember sóvárgásainak. Az ilyen transz-szexuálisok" évtizedeken keresztül csak nagyon kevesen voltak, s kizárólag néhány öntörvényű orvos foglalkozott velük, akik hormonokkal és műtétekkel próbálták pácienseik testét úgy alakítani, hogy az a lehető legjobban megfeleljen a vágyaiknak. A hivatalnokok és a kormányok kivételként kezelték őket, akiknek a társadalmi befogadása együttérzést és sokoldalú hozzáértést igényel.Az ezredforduló óta azonban a kivételből szabály lett. A nemzeti törvények, vállalati irányelvek, iskolai tantervek, orvosi protokollok, tudományos kutatások és a média stílusirányzatai úgy íródnak át, hogy az önállóan kinyilvánított genderidentitást előnyben részesítsék11