Nelly [antikvár]

Részlet a könyvből: "My bonie is over the ocean, My bonie is over the sea" - üvölti a falon keresztül a rádió, és Nelly eszelősen szorítja tenyerét a fülére, nem akarja hallani; ezt nem! Tenyerén keresztül is átszűrődik a dal, és amikor felhangzik a refrén: "Oh, bing back my bonie to Me" - elerednek a könnyei... Nem érzékeli a lecsorgó, oly ismerős sós cseppeket; egész testét rázza a zokogás. Most szabad, most nem látja senki, nem kell komédiázni, boldognak látszani, mosolyogni - most önmagát adhatja! Most, mert erre ritkán van alkalom, Nelly okos, intelligens, talpraesett, főként boldog és kiegyensúlyozott nő - mondják mások, nem titkolt irigységgel. Nem szép nő, mégis valami vonzó fény ragyog a szemében, a teste arányos, de nem éppen manökenalkat, és ez a fura összevisszaság ráirányítja a férfiak szemét. A jónevű, népszerű pszichológus - mindenki lelki bajának sikeres gyógyítója, aki a könnyekből önfeledt mosolyt fakaszt - most vörösre sírt szemekkel bámulja az íróasztal csupasz lapját, mert a "mindenki"-be önmaga nem tartozik bele. Az a gyógyító, jókedvű Nelly rajta nem tud segíteni. Könnyeit törölgetve gondol arra: túl későn kezdődött, és túl szépen indult, hogy boldog vége legyen