Szerelem és börtön [antikvár]

- Haha... - nevetett Evelyne, de a kacagás nagyon is hamis volt, s közben megcsuklott a hangja, mint akinek alig sikerült eltitkolnia, hogy sír. - Ugyan mit változtatott volna, ha magam is hasonlóan éreznék? Akkor is ugyanúgy hazamentél volna ágybabújni Anitával. - Kedves Evelyne, én ép és egészséges férfi vagyok, aki az érzelmes jeleneteken, a holdvilágos andalgásokon, a forró kézszorításokon és a szűzies csókokon kívül, teljesebb, valóságos kapcsolatra is vágyik. Mit tehettem volna, ha valaki olyan tartózkodó és jéghideg, mint... Evelyne kihúzta magát, megvetően végignézett a férfin, majd felvetve a fejét, kihívó hangon, kacér mosollyas azt mondta: - Kedves Péter, ha én férfi lennék, bizonyára tudnám, hogy mit tehetnék... - Vigyázz! Ne játssz a tűzzel, mert... - mondta a férfi, és közelebb lépett az asszonyhoz. Tekintetét a haragtól és felháborodástól villámló kék szemébe mélyesztette. Evelyne egy percre sem eresztve el a férfi tekintetét, kissé elfordította a fejét és a szeme sarkából, félig lesütött pillái alól nézett rá. Bűvölő és hódító kacér pillantással. - Mert? - kérdezte elnyújtott hangon.