Válasz a nőknek [antikvár]

Ahogy a piros bőrnyerget hó-lepte téli meggyesbe elástam azt a szerelmet nem hagytam néki jelet se eljönni tőled így tudtam csókolt a világ ölbe vett s valaki ejtett könnyeket hempergő arany-zöldeket kicsi-nosí-tom magamat a fe-jemet jól fel-tartom becsíptél velem gyász-baba dalodat máig is hallom álom-kapu nyílt neked is: Pest Buda robot városa jaj neked göndör fejedet nem emeled föl már soha csak a nagy firmamentumra hulló csillagú estéken legendásan ha szíveden átfut a meghalt szerelem kék bóbitáddal egész nap orsókra bókolsz kismadár szemednek csupa jégvirág az a muzsikás csipkegyár tűnik a test a hajdani szép császárkörte-akakú nénikés lesz a mosoly is értük vagyok én szomorú szédít engem a nikotin lázzal megáld a koffein s megölt szerelem sóhaja fukálja karvalyfürtjeim burjánzik rajtad életem szerelem: első gyötrelem lázam bárdjával faragok keresztet s föléd emelem.